Ajtónállók.Kisföldalattin, Metrón, Villamoson.
Az Ajtónálló áll az ajtó előtt.
-Nem száll le;
-Leszáll, de Ő azt majd tudja, igazítja...
-Majd öt megálló múlva.
-Minek menjen beljebb? Ott nincsen senki.
-Menjen beljebb maga.
-Na hajrá!

Aranykapu,ajtonálló-ápgrédelve
Langaléta, vékony 20 éves forma fiatal srác a kisföldalatti ajtajában áll oldalt, vállal az ajtónak.
Szemben, vele egyívású, fiatal női megfelelője, összetartozásuk jeleként a nő testtartásával is tükrözi nyúlánk társát.
A srác mindkét kezével, lustán csimpaszkodik a bőr kapaszkodókba.
Mindeközben nyeglén, komótosan előre hátra himbálja magát.
Ha lenne hely, Tarzanként lengene.
Hang nélkül.
Alkatából nem nézem ki az öblös baritont, vagy a harsány, fülrepesztő dzsungel királyát.
Marad a csendes himba-limba.
A leszálló utasok zokszó nélkül, beletörődve, elfogadva az ajtónállók karjai által formált felkínált kaput bújj-bújj zöld ágat játszanak.
A fiatalember és ajtónálló társa, szórakozottan, zsiráf nyakukkal lefelé szemlélődve, látszólag minderről tudomást sem vesznek.

Zsákos Frodók
Zsákosok, Frodók es Billbók.
A megyéből.
Pest megyéből.
Zsúfolt villamos, metró, busz.
Zsák a háton. A hátizsák a megyében a női táskához hasonlóan a test elválaszthatatlan része, annak tér és méretbeli kiterjesztése.
Ha hozzá is préseli trendi púpját utastársaihoz, nem látja, nem érdekli.
-A hátán nincs szeme.
Nem?
De?
De!

Örök Balosok
Mozgólépcső.
A kérjük álljon a jobb oldalra matrica, ami előzékenységre és arra kér, hogy engedjük el a sietőket, régen az enyészeté lett. Jóval azelőtt, hogy a közlekedési kultúránk részévé válhatott volna.
Az Örök Balos dacosan, konokul megveti a lábát a lépcső bal oldalán, függetlenül a többi tömeg embertől aki a jobb oldalon tömörül.
Ő is, a jobb oldalon áll; a szabadabb, tágasabb, másik jobb oldalon.
Közlekedési kultúránk hétköznapi emberei mesehősök, viselkedésükben, az Ajtónállóéban, Zsákoséban és Örök Baloséban keveredik a kuruc nyakassága, a rendszerváltás óta felnőtt énközpontú individualista, és a telefonjával örök szimbiózisban élő szelf-publicista;
mert, hát rajta kívül, mi hírértékű még manapság?

Nem kell mindig jól járni
Bármilyen hasonlóság, egyezés az olvasó, vagy az olvasó ismeretségi körébe tartozó és Ajtónálló Zsákos vagy Örök Balos között NEM a véletlen műve.
Döntéséjé.
Mérei szavaival élve, nem kell mindig jól járni.
Lehet másként.
Beljebb menve,
Zsákot kézbe véve,
előzékenyen jobbra állva.
Jó példával elől járva, erőszakmentesen, szelíden utat mutatva, közlekedési kultúrát építő és azt betartó utasokká segíthetjük válni a Zsákosokat Ajtónállókat, és Örök Balosokat.
Ezt követően, újfent személyes példamutatással, szelíden, kiapadhatatlan derűvel taníthatjuk viselkedni, neveltetésükben, szocializációjukban némi hiányosságot mutató újabb mese hőseinket:
Csettelve-Járda-Közepén-Járót, Üzleti Ügyeit-Magénéletét- Hangosan-Tömegközlekedésen-Telefonon-Bonyolító-Multitaszkert, Ülőhelyért-Nyugdíjasokkal-Versenyt-Futót, Örökké-Fáradt- Első negyed Évszázadát-Ülve-Töltőt.
Együttélésre. Kölcsönös tiszteletre.