Pékség, kora reggel. Jóképű, fülig vigyor, egyhíjjánhúsz srác áll a pult mögött.
Mellette, enyhén molett szintén életvidám fiatal kolléganője beszélgetnek;a lány inkább flörtöl a sráccal.
Gyorsan,hadarva magyaráz, majd megkérdezi a fiútól: 
-Na, hiányoztam?
A srác vigyorogva lesüti a szemét, nyilvánvalóan nehezére esik nemmel válaszolnia,noha valószínűleg így tenne.De nem teszi, inkább mosolyogva hallgat.
Én, többedmagammal, a sor elején, a pult másik oldalán, türelmesen várva,hogy kiszolgáljanak válaszolok, helyette is:
-Nekem igen.
A lány a sütő felé menet meglepetten visszafordulva visszakérdez: 
-Tessék? 
A srác, bennfentesen,felémhajolva, hogy csak én halljam (közben már komótosan kiszolgálva) lehalkított hangon közli:
-Csak szeretnéd,hogy hiányozz.. 
Én: -Mindenkinek szüksége van visszaigazolásra, megerősítésre, az meg ingyen van. 
A fiú cinkos mosollyal: 
-Ha maga dolgozna vele 8 órát, más lenne a véleménye. Majd hozzáteszi: 
-Cseréljünk! 
Én: -Rendben, ha kifizeti az óradíjam-ami elég magas-, közlöm vele szintén cinkos mosollyal.
-Tudja mit?, Dolgozom maga helyett azért az óradíjáért, maga meg dolgozik itt. 
-Ahhoz még tanulnia kell, válaszolom.
-Rajta vagyok, feleli; (gimnázium. esti, levelező, mellette pékségben dolgozik..).
A már méltán kiérdemelt pitékkel és egy liter tejjel a kezemben búcsúzóul, bíztatóan elköszönés helyett: 
-Akkor még hét év és még néhány.